1. |
SZERØTØNIN MEZŐK
03:56
|
|||
Magamról több bőrt már nem vedlek
Elég hely van itt két embernek
Nem lelked van, te vagy a lélek
A lelkednek van teste te féreg.
Paranoia pajzsok, szubatomi részek
Amplifikált rezonancia
Saját magammal vallat vetve
Kognitív disszonancia.
A fény a sötétség minősége
Belső démoni sajátsága
Tudatom a létem, a létem a tudatom
Beveszek valamit az ember számba.
Véglegesen, végletesen
Részlegesen, képletesen,
Ahogyan a stukatúr tompán roppan.
Metamorfózis ezerötszáznegyvenkét hetesen
Pszicho neurotikus sorokba,
Fonódtam, fonódtam
Fonódtam, fonódtam.
Halott a varos halott vagyok én is
Szürke felhők lógnak az égből
Meg hal a varos meg halok én is
Kapok egy falatot a sújtó légből.
Erre a földre is csak árnyékot vetek,
Beteg elmék keze szorít, ökölbe
Húsig hatol, a csontom szilánkja
Ugyanazt írjuk körbe és körbe és körbe…. .
Hogy ezt majd a torkom égbe üvöltse
Ott a szárnyas húson vágja át magát
Egy emberöltőnyi munka gyümölcse
Szerotonin mezők a horizont vonalán.
Korcs eb ország kóborolja
Át lát innen a túlvilágra
Tudatom a létem, a létem a tudatom
Beveszek valakit az emberszámba
|
||||
2. |
SZÉLRØZSA
03:18
|
|||
A pokol üres, mert az összes ördög
A parlamentben eszi az életed
Steindl Imre sírna, ha látná
Az országház lett az Ország szégyene
Keleten a helyzet változatlan,
Itt minden rendben
Megbasz az élet nincs kímélet
Addig iszok amíg megjön a kedvem
Ha tudnék sem mondanék mást nektek
Ti a legeslegfeleslegesebbek vagytok
Élettereket mérgező barmok
És még mielőtt többet kérnél
Minden, amim van átadom
De tudd, hogy az élet több a létnél
Házhoz jön ma a fájdalom
Keleten a helyzet változatlan
Itt minden rendben
Múlnak az évek nincs kímélet
Addig iszok amíg megjön a kedvem.
Ez nem előjáték ez gyűlölet
Megkörnyékez az őrület,
Én a létem értelmét hagytam ott
Mondd, te mennyi ideje vagy halott?
A pesszimizmus vezet el az utamon
Az éjszaka sötét, jéghideg
Kemény volt ez az évtized
Agyam poklát megteremtétek
Tőletek már mást nem is várok
Nyugatra sem kísérnek mások
Csak a vörösen pislogó óriások
torokszorító gyomor-akapella
Váltotta fel a déli harangszót
Az otthonoknak rég nincs melege
Így működtek a magyar reformok
Félbe törték a katatón énem
Szélnek eresztem a létemet,
Négy égtáj fele tévedek
Nincs vigaszág se remény se jövő
Keleten a helyzet változatlan,
Itt minden rendben
Múlnak az évek, nincs kímélet
Addig iszok, amíg megjön a kedvem.
|
||||
3. |
AVERZIØ
03:26
|
|||
Kilakol az élet bivakol a testem, tegnap magam magamban kerestem
Kiégett ritmusom láncra vert szinkópa viszkető helyed fantomvégtag szindróma
Ahogyan az élet szarva szúrt belém, rágatlan tegnapok velőtlen holnapok
Lassan lépdel a kárhozat felénk, lélek penésszel - ha mást nem - jóllakok
A Tüdőmbe szívom az életem és egy negyed perc alatt kifújom…
Vers iramok és vérsirám, szomorú bohóc vastüdőben
Saját elmém rabja vagy te is moláris súlyunk nulla éppen
B verzióm az averzió, tőlünk tőled a félelmektől
Örökké nyíló Jerikó rózsa, csak bámulok, ahogyan
Minden megdől
Minden meddő
Pontosan kalkulált kegyetlenség. Újfent útra kelt bennem a semmi.
Magába roskadó fejetlenség. Szeretnék újra a senkid lenni.
Vajon az elméd milyen képet vet elém, amikor végre szóra nyíl a szád?
Üveghegyeket törve öl belém, az Identitás nélküli entitás.
A hold is megszűnhet létezni, amikor senki nem pillant rá.
Úgy a múltad nem hagy életre kelni, én is át változok hát valaki mássá.
Ragadjunk sárfagyba, hol ködfoltos szavaink,
Falai bástyáiról szél szórja, szét hamvaink.
Odalent fullasztó szénanátha füstje száll,
Kettőnk fellegvára alkonyatkor síkraszáll.
Temetetlen testeinken nyugalmat lelnék, ha keresnék
Fohászkodnék, ha volna Isten, vérem az éjszaka leplén festék
Így lettél margódísz és én így lettem csak széljegyzet.
Egyikünk nélkül egyikünk sem létezhet…létezhet.
Nem kell a jövőd, nem kell a múltad, nem kell a jelened, nem kell a léted,
Nem kell a tested, nem kell a fizikád, hiszen a nyomoromat akarod az igazi sötétet.
Ha megsebeznek, majd sebesen feledek. Vajon ez még egyszer örömre váltható?
A fájdalom alapú életforma, az esemény horizont mind belátható.
|
||||
4. |
A MASZK
02:14
|
|||
Minden mit velem tettél
Magammal feledtettél
Az énem agóniája
A sorsom paródiája
Minden mit velem tettél
Magammal feledtettél
A sorsom paródiája
A létem agóniája
Lángol a végtelen
Ahol a kósza sineink össze érnek
Hálni jár csak belém a lélek
Minden szavad megéget
Mint a kérget a farol a holnap távol
Rántsd le magunkról a leplet
Az időnk mind fogytán nincs annyi perc
Mi téged elfeledtet
Ahol a bukott angyalok etetése
Főbenjáró bűntett
Fázik a test és éhes a lélek
Nem maradhat el a büntetés.
Zöngétlenségem
Mint egy magány hangzó
Magamból fakad ez a fekete patak
Ez a lélek sorvasztó
Minden mit velem tettél
Magammal feledtettél
Az énem agóniája
A sorsom paródiája
Minden mit velem tettél
Magammal feledtettél
A sorsom paródiája
A létem agóniája
Ahogy téped a csontomon átszőtt
Szögesdrót húrjaidat
Csak tépd tiszta erővel
Mutasd meg végre ki vagy
Dobd el az ember maszkot
Akaszd fel a vágyaimat
Szárnyaimtól fossz meg
És öld meg az álmaimat
|
BIPØLARIS Hungary
Németh Attila
Lyrics, Vocals
Kis Ádám
Bass, Mix, Master.
Borbély Áron
Drums
Boros Gergely
Guitar
Streaming and Download help
If you like BIPØLARIS, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp