1. |
SAGITTARIUS A*
03:16
|
|||
|
A mindent behálózó sötét ég Vegytiszta matt fekete szövetén
Mindunatalan nyelem az életem az önsorsrontás örök lételem
Csillag pernyén a nyeremény halovány olyan sikoly amibe beleszakad a magány
Ha kell elnyelek százmillió napot a hiány árnyékával táncolok
Bolygón imbolygó kedvem kegyvesztett kegyeltje
Sötét anyagodba hogy ha valaki betér
Átok súlya húzza mélybe majd magasba
mint beláthatatlan vad primitivitás
Égi testem fekete bánat borítja
Ez a realitás meghasadása
Univerzum zuhatagba szakadva
Elemi énem maghasadása
Téridőtlen idők terén megtaláltok
Ahogy önmagammal szembenállok
Magamon belül csak káoszt ismerek
Mondd, hol a pokolban van az Istened
Végül magamba roskadok arra gondolok néha
Hogy bárcsak válna az enyészetté a jelen hordaléka
|
||||
2. |
ØPERENCIA
02:40
|
|||
|
Felzeng innen az Óperencián az intelligencia kvóciens hiány,
fájdalom, gyász és kétség, mindent átszövő parazitagyökerek.
Ha magaddal szembenézel, találkozol-e vajon józan ésszel?
Tehetetlenségtől megdühödöttek seregét veti ki magából.
(Tehetetlenségtől megdühödöttek seregét neveli az ország)
Félidő Félpénz mindenki fél!
Cél az, hogy saját sírját kiássa, mint Acél gépek hideg abszurditása.
Száj, fül befogó, szem lefedő, kidöfő, Szadista körforgások.
Nincsen, részünk a szerencsében, mintha a nap fényét kergetnénk,
Nincs kint, nincs bent, e zajban a legszebb szólam a csend.
Mérgező létük a vérünk issza, a napjaink már sose jönnek vissza.
Itt állok, itt élek, szétszakítanak az ellentétek.
Anyátlanok fillértelenek, krónikus karma fibrillácio, szeretet hiány, hypothermia által vezérelt enervált, antropomorf bizarr húsfal áll szemben a hitvány szörnyekkel a trónteremben és a zord világ megroppan, mert szemből megyünk neki, a bor vidám hevében a dühünk a földet remegteti.
Nincsen, részünk a szerencsében, mintha a nap fényét kergetnénk,
Nincs kint, nincs bent, e zajban a legszebb szólam a csend.
Mérgező létük a vérünk issza, a napjaink már sose jönnek vissza.
Itt állok, itt élek, szétszakítanak, az ellentétek.
|
||||
3. |
AZ ÁCS
03:31
|
|||
|
Egyre kevésbé érdekel hogy egyre kevésbé érlek el
De a mai estén súlya van a szélnek hangja a fénynek éle a sötétnek
Mi felém növekszik és nyeli el a teremet ez a lassan korhadó révület
A betonba zárt szikár paraszt erő magamba rejtett önkívület
Ahol a nyomorúságot bassza a szegénység az idő homokja rég megrekedt
Az utolsó józan gondolat rólad mint a salétromos vakolat lepereg
A lelkedet adtam az ördögnek és inadba szállt a bátorságom
Eszem tokjának gondját viseld mikor elveszed újra a méltóságom
Húsomba vág a magány és egyre mélyebbre süllyedek
Az izolációs katakomba álmaim szilánkjain lépkedek
Hiába csaltam a lelked dalra a szelídítésnek túl nagy az ára
Testem a teknő csontom az árboc húzd fel a bőröm a vitorládra
Tépje a ladikot a facsaró erő ez a mindent rengető förgeteg
Roskad a padló recseg a hajótat a szélboszorkány felnevet
Metszett torkom gége-recsegését kérges bőröm zajfala nyeli el
Hiába nézi a szívem az arcod az arcod a szívem nem ismeri fel
Tágra zárt szemek tágra zárt torok így ítéltek végül életre
Terméketlen prokasztinátorok lángnyelvek közt széltengerben
Írjuk a holnap margóira
Ez a legbetegebb fantazmagória
|
||||
4. |
AVERZIØ
03:25
|
|||
|
Kilakol az élet bivakol a testem tegnap magam magamban kerestem
Kiégett ritmusom láncra vert szinkópa viszkető helyed fantomvégtag szindróma
Ahogyan az élet szarva szúrt belém rágatlan tegnapok velőtlen holnapok
Lassan lépdel a kárhozat felénk lélek penésszel – ha mást nem – jól lakok
A tüdőmbe szívom az életem és egy negyed perc alatt kifújom...
Vers iramok és vér sirám szomorú bohóc vastüdőben
Saját elmém rabja vagy te is moláris súlyunk nulla éppen
B verzióm az averzió tőlünk tőled a félelmektől
Örökké nyíló jerikó rózsa csak bámulok ahogyan minden megdől...
Minden meddő.
Pontosan kalkulált kegyetlenség újfent útra kelt bennem a semmi
Magába roskadó fejetlenség szeretnék újra a senkid lenni
Vajon az elméd milyen képet vet elém amikor végre szóra nyíl a szád
Üveghegyeket törve öl belém az identitás nélküli entitás
A Hold is megszűnhet létezni amikor senki nem pillant rá
Úgy a múltad nem hagy életre kelni én is átváltozok hát valaki mássá
Ragadjunk sárfagyba hol ködfoltos szavaink
Falai bástyáiról szél szórja szét hamvaink
Odalent fullasztó szénanátha füstje száll
Kettőnk fellegvárán alkonyatkor síkra száll
Temetetlen testeinken nyugalmat lelnék ha keresnék
Fohászkodnék ha volna Isten vérem az éjszaka leplén festék
Így lettél margódísz és én így lettem csak széljegyzet
Egyikünk nélkül egyikünk sem létezhet...létezhet
Nem kell a jövőd nem kell a múltad nem kell a jelened nem kell a léted
Nem kell a tested nem kell a fizikád hiszen a nyomoromat akarod az igazi sötétet
Ha megsebeznek majd sebesen feledek ez még egyszer örömre váltható
|
||||
5. |
||||
|
Yeah-YO! A Győr-Mowar kombó kibaszott BZB - BIPØLARIS a házban
Szétszed a beat ráizzít a feat haver az underground fekete lyukában
Egykor falakat döntöttem de most már magam köré húzok fel
Mindent ami menedékként szolgál szakadt zászló létem tornyán
Szürke hétfőn lélek sarjad pont jó lesz ez ítéletnapnak
Nyugaton a bér keleten a vádak megváltást hoz az ingajárat
A jóléttől lett gyenge a jellem kompromisszumot kötni ne kelljen
Hat láb mély egyenlőség tényleg boldoggá tesz a bőség
Méreg-gének érdek-vétek kérget égetnek a bőrre a tények
Állandó különbség...ennyi az örökség…
Magamról több bőrt már nem vedlek elég hely van itt két embernek
Nem lelked van te vagy a lélek a lelkednek van teste te féreg
Paranoia pajzsok szubatomi részek amplifikált rezonancia
Saját magammal vállat vetve kognitív disszonancia
A fény a sötétség minősége belső démoni sajátsága
Tudatom a létem a létem a tudatom beveszek valamit az emberszámba
Véglegesen végletesen részlegesen képletesen
Ahogyan a stukatúr tompán roppan metamorfózis ezerötszáznegyvenkét hetesen
Pszichoneurotikus sorokba fonódtam fonódtam fonódtam fonódtam
Halott a város halott vagyok én is szürke felhők lógnak az égből
Meghal a város meghalok én is kapok egy falatot a sújtó légből
Erre a földre is csak árnyékot vetek beteg elmék keze szorít ökölbe
Húsig hatol a csontom szilánkja ugyanazt írjuk körbe és körbe és körbe....
Hogy ezt majd a torkom az égbe üvöltse ott a szárnyas húson vágja át magát
Egy emberöltőnyi munka gyümölcse szerotonin mezők a horizont vonalán
Korcs eb ország kóborlója átlát innen a túlvilágra tudatom a létem
A létem a tudatom beveszek valakit az emberszámba
|
||||
6. |
LIDÉRCFÉNY
03:25
|
|||
|
Holt-homokzsák vagy az élet partján nyomokat hagyva az éterben
Állkapcsodban ácskapcsokkal csámcsog a vén dög a félember
Táplálkozz az életerőmből vidd magaddal a fiatalságom
Keserű vagy mint egy ravatali zápor de mi katalizálja ma a katalizátort
Inerciarendszer eltorzítva test gyötörve önpusztítva
Emberbőrbe kötve evezzünk hát az őrület vizén
Velőt rázó Képmutatással szitokszavakkal szerepet vállal
Az életem idusán lidércfény hátrahagylak, mint a gyerekszobámat
A tagadhatatlan talapzatodban valahol a lábad a földet éri
Az alapzaj ott van az alapzajodban az órák nem az időt hanem a múlást
Mérik kiterjesztett kezekkel kiterjesztett világgal
Vakotás szemgödrében sok százezer szilánkkal
Mire futja még sorsgyűlöletből
Szószedeted hullámsírja agyam partfalát boronálja
Tudod ez az ok amin kikopik a dopamin te a leteremtés koronája
Beterjesztett az önkény megerjedt valami nálad
Dobálózz szitokszavakkal de itt csalódott vendég a bánat
Benned minden mi erre késztet nincs szekunder szégyenérzet
Mindent szétrepesztő majomkenyérfák az elméd mélyén
A tagadhatatlan talapzatodban valahol a lábada földet éri nem felejtek
Csak archiválok a csodák hajlamosak szörnyet halni
Csontig hatol fáj morális korrózió
Hálátlanság intenzív masszív passzív agresszió
|
||||
7. |
||||
|
A pokol üres mert az összes ördög a parlamentben eszi az életed
Steindl Imre sírna ha látná hogy az országház lett az ország szégyene
Keleten a helyzet változatlan itt minden rendben
Megbasz az élet nincs kímélet addig iszok amíg megjön a kedvem
Ha tudnék sem mondanék mást nektek
Ti a legeslegfeleslegesebbek vagytok élettereket mérgező barmok
És még mielőtt többet kérnél minden amim van átadom
De tudd hogy az élet több a létnél házhoz jön ma a fájdalom
Keleten a helyzet változatlan itt minden rendben
Múlnak az évek nincs kímélet addig iszok amíg megjön a kedvem
Ez nem előjáték ez gyűlölet megkörnyékez az őrület
Én a létem értelmét hagytam ott mondd te mennyi ideje vagy halott
A pesszimizmus vezet el az utamon az éjszaka sötét jéghideg
Kemény volt ez az évtized
Agyam poklát megteremtétek tőletek mást már nem is várok
Nyugatra sem kísérnek mások
Csak a vörösen pislogó óriások torokszorító gyomor-akapella
Váltotta fel a déli harangszót
Az otthonoknak rég nincs melege így működnek a magyar reformok
Félbetörték a katatón énem
Szélnek eresztem a létemet négy égtáj fele tévedek.
Nincs vígaszág se remény se jövő
Keleten a helyzet változatlan...Itt minden rendben. Múlnak az évek, nincs,kímélet
Addig iszok, amíg megjön, a kedvem.
|
||||
8. |
SZINAPSZISØK
04:11
|
|||
|
Reményvesztve kajtatunk remény után
Halkuló hangunk az éterben egy pillanat alatt megállt
Bomló elmém omló lugasában virágzó szinapszisok
Színtelen vontatott bábfilm amit az apátia megfagyasztott
Kétség és gyász ami áthat mindent hamis fohász ami minket illet
Minket gyaláz lobbantana lángra kiuzsoráz sírunkat ássa
Lélekkufár erkölcsöt bomlaszt reménysugár mind meghalt régen
Alaktalan patkány alakú identitás fénytelen alagút
Gerinc Hiánya karba tett kéz enyészpont nélküli perspektíva
Tartás nélküli hazug oligarchák mindig ugyanaz a narratíva
Folyton szűkülő hóhércsomó ólom szárnyak Gyanta könnyek
A rendszer keze a mindenható helyettünk mindent eldöntöttek
Öltönyös osztalék apostolok bennetek haragszunk saját magunkra
Osztályrészetek kapjátok tőlünk és ti mutogattok a démonokra
Mindenható profit mindenható haszon a kapzsiság mindent elnyel
Korrupt tolvaj faszok
Káprázatban tartanátok de mi ébredünk
Kristályosodott rémálmunkból hullafoltokkal a szellem szövetén
Passzív önelemésztő spirálban nem félhetünk
Ember alakú szörnyetegektől sekély sírokat a patkányoknak.
Lélekkufár reménysugár alaktalan identitás
Kétség és gyász hamis fohász minket gyaláz kiuzsoráznak
|
||||
9. |
ÉBER
03:20
|
|||
|
Éjjelenként azt remélem hogy elfelejtem hogy ez az út hova visz
Az álmaimban alakot öltő félelem szagú absztrakt obeliszk
Kiutat mutat a kilátástalanságból
Ahol farkasok üzekednek a koponyámmal
És én elhiszem hogy jobb lesz talán bárhol…..talán bárhol
Elmerülök a sötét végtelen tengerén
Álomtalan talon tavam telén - Álomtalan talon tavam telén
Torzóm torzuló torziós inga jelentéktelen’ terül a lét elém
Káoszcsillapító agyvihar klausztrofóbiám szimfóniája
Elsápadó életfunkciók elmém neurolingvisztikája
Stroboszkóp fények pepita foltok és az ég alját a rettegés tartja
Lélekőrlő órák telnek ahogy nyomor nyomja agyon a mellkasom
Perceg a szú ahogy peregnek a percek csupasz szívvel minden démonom
Látok hallok nem beszélek vízszintnek szegez rajtam fészkel
Én torkom szakadtából félek - így szólnak az álomképek:
(Tárd elénk:)
A furcsa énedet az emlékképeket minden nyavajás véredényedet
Heges sebek amit a gyomor palástol nyomorfekély az álomfalástól
Mit teszel hogy ne érezd haszontalan mint tompa a kések
Mert látom hogy alakom féled mostantól benned élek
Szájzáram kulcsát keresem a levegő ketrecként öleli a testem
Mint szószegekkel kivert libabőrönd szabadságomról csak is ő dönt
Mint a szél zaja könnyen eszi fel a szavakat az évek a falakat
Végre bárcsak vége lenne most bele visszhangzik a végtelenbe
Látok hallok nem beszélek vízszintnek szegez rajtam fészkel
Én torkom szakadtából félek de magamra hagynak az álomképek
Torzóm torzuló torziós inga jelentéktelen’ terül a lét elém
A Káoszcsillapító agyvihar klausztrofóbiám szimfóniája
Elsápadó életfunkciók elmém neurolingvisztikája
Stroboszkóp fények pepita foltok és az ég alját többé…
Semmi sem tartja...
|
||||
10. |
KAPILLÁRISØK
03:16
|
|||
|
Ahogy minden ez is majd véget ér ahogy a bárány béget az életért
Kilopnád az idő vasfogát is eltömődik minden kapilláris
Borotvafenő fémpapír tompa pír lepi el arcomat
Tollvonásaim táptalaját etetném mint néma karcokat
Ajtód elé ömlő elmém tőrvetése hajad boglya szalma
Benne vágott tenyeremen karcoló tűk néma halma
Ahogy minden ez is belülről fakad láng tornyokat benzinnel oltok
Sem a kudarc, sem ez nem opció Szabadságfokaim hol keressem
Bennem a konvex félelem tér nem tudok előled hova bújni
Már nem bírom ezt a szart abbahagyni de nem fogok többé visszanyúlni
Egyre csak dobog a pirkadatba egy balpitvarnyi pillanatra
A fogak csikorgó dalra kelnek mindhiába nincs, más
Nincs más hátra kezdjük a végén halva születnek a céltalan álmok
Remekül hangzó recsegő szájzár nyúzott talpakon már alig állok
Megvakítanak a fények, nyüzsögnek az iszonyú lények.
Visszaadja-e majd azt valaki amit elvettek az évek
Gyere és fojtsuk hát egymásba tajtékzó magányunk
Az alkony csendjét törje keresztül aránytalan arányunk.
Karmaiddal tépd fel a bőröm serkenni lásd
A tintába fojtott múlt becstelen dicshimnuszát
Közted és köztem az egyszerű képlet: Az undorom reciprokát képzed
Közted és köztem az egyszerű képlet: Az undorom reciprokát képzed
|
||||
11. |
SZIRTEK
03:11
|
|||
|
A semmi súlyától is kilazulnak már az üres polcok
Fülsértőn őrlődnek csigolyáim közt a levált porcok.
Egy arasszal az ég felé ahogy késő ősszel a szél zenél
Készakarva nőttek az észavarban a makacs hullafoltok
Ritkán mikor nappal a hold átizzik a haragos kék egen
Minden tetted félve nézem általában részegen
Vesztegzár van az elme partján kietlen fekete kátrány
Szódagályod hullámsírja temeti a tudatom a végtelent
Mondd mennyi pofon kell még hozzá?
Mondd mennyi pofon kell még hozzá hogy álmaimban ne te érj hozzám
Mennyi csontot kell még lerágjak a maradék lelkemet is ledaráltad
Elvakulva néztem ahogy hályogként szememre nőttek a szirtjeid
Szánalomba burkolt halvány szavaid az empátiát színlelik
Ismerem már ismerem őket érzem a rohadó gerincvelőmet
Képzeletemben megnyomorítod a színkavalkád színeit
Szorítsd a torkom szorítsd erősen már nem is tudomhogy kit rejt a kéz
Málló vakolat pepita csempe szemtükröd romjain visszanéz
Vesztegzárral az elme partján késő éjjel a szél zenél
A múlt tüzéből a jövőm fénye szenvedésből szenvedély.
|
||||
12. |
A MASZK
02:05
|
|||
|
Minden mit velem tettél magammal feledtettél
Az énem agóniája a sorsom paródiája
Minden mit velem tettél magammal feledtettél
A sorsom paródiája a létem agóniája
Lángol a végtelen ahol a kósza síneink összeérnek
Hálni jár csak belém a lélek minden szavad megéget
Mint a kérget a fáról a holnap távol rántsd le magunkról a leplet
Az időm mind fogytán nincs annyi perc mi téged elfeledtet
Ahol a bukott angyalok etetése főbenjáró bűntett
És fázik a test éhes a lélek nem maradhat el a büntetés.
Zöngétlenségem mint egy magányhangzó
Magamból fakad ez a fekete patak ez a lélek sorvasztó
Minden mit velem tettél magammal feledtettél
Az énem agóniája a sorsom paródiája
Minden mit velem tettél magammal feledtettél
A sorsom paródiája a létem agóniája
Ahogy téped a csontomon átszőtt
Szögesdrót húrjaidat.
Csak tépd tiszta erővel mutasd meg végre ki vagy
Dobd el az ember maszkot akaszd fel a vágyaimat
Szárnyaimtól fossz meg és öld meg az álmaimat
|
||||
13. |
FARKAS SZIGETE
05:54
|
|||
|
-
|
||||
BIPØLARIS Hungary
Németh Attila
Lyrics, Vocals
Kis Ádám
Bass, Mix, Master.
Borbély Áron
Drums
Boros Gergely
Guitar
If you like BIPØLARIS, you may also like:
supported by 4 fans who also own “SAGITTARIUS A* 2021”
Kellően súlyos hangszerelés és még nyomasztóbb szövegek páratlan elegye. Egyszerre felemelő és megsemmisítő erejű.
go to album
Akinek minden a vállán nyugszik, nem nyugszik senki vállán
by Téveszme
supported by 4 fans who also own “SAGITTARIUS A* 2021”
A XX. századi szépirodalmi hivatkozások (Ady, József Attila) mesteri beillesztése a zenekar szintén irodalmi eszköztárral felépített szövegvilágába teszi kiemelkedővé ezt a korongot.
go to album
featured on Bandcamp Radio Oct 28, 2022
go to album
featured on Bandcamp Radio Apr 1, 2022
go to album
Lurkers in the Capsule of Skull
by VEILBURNER
featured on Bandcamp Radio Sep 30, 2021
go to album
supported by 4 fans who also own “SAGITTARIUS A* 2021”
go to album
