1. |
KAPILLÄRISØK
03:35
|
|||
Ahogy minden, ez is majd véget ér,
Ahogy a bárány béget az életért.
Kilopnád az idő vasfogát is
Eltömődik minden kapilláris.
Borotvafenő fémpapír, tompa pír lepi el arcomat
Tollvonásaim táptalaját etetném, mint néma karcokat.
Ajtód elé ömlő elmém tőrvetése, hajad boglya szalma,
Benne vágott tenyeremen karcoló tűk néma Halma
Ahogy minden ez is belülről l fakad, láng tornyokat benzinnel oltok
Sem a kudarc, sem ez nem opció, szabadságfokaim hol keressem?
Bennem a konvex félelem tér nem tudok előled hova bújni,
Már nem bírom ezt a szart abba hagyni, de többé nem fogok visszanyúlni
Egyre csak, dobog a pirkadatban egy balpitvarnyi pillanatra
A fogak csikorgó dalra kelnek mindhiába nincs más
Nincs, más hátra kezdjük a végén, halva születnek a céltalan álmok
Remekül hangzó recsegő szájzár, nyúzott talpakon már alig állok
Megvakítanak a fények, nyüzsögnek az iszonyú lények
Visszaadja majd azt valaki, amit elvettek az évek?
Gyere, és fojtsuk hát egymásba, tajtékzó magányunk
Az alkony csendjét törje keresztül aránytalan arányunk
Karmaiddal tépd fel a bőröm, hogy serkenni lásd
A tintába fojtott múlt becstelen dicshimnuszát
Közted és köztem az egyszerű képlet
Az undorom reciprokát képzed
Közted és köztem az egyszerű képlet
Az undorom reciprokát képzed.
|
||||
2. |
AZ ÄCS
03:35
|
|||
Egyre kevésbé érdekel, hogy egyre kevésbé érlek el,
De a mai estén súlya van a szélnek hangja a fénynek, éle a sötétnek
Mi felém növekszik és nyeli el a teremet a lassan korhadó révület
A betonba zárt szikár paraszt erő, magamba rejtett önkívület
Ahol a nyomorúságot bassza a szegénység, az idő homokja rég megrekedt,
Az utolsó józan gondolat rólad, mint a salétromos vakolat lepereg.
A lelkedet adtam az Ördögnek és ínadba szállt a bátorságom
Eszem tokjának gondját viseld, ha elveszed újra a méltóságom
Húsomba vág a magány és egyre mélyebbre süllyedek,
Az izolációs katakomba álmaim szilánkjain lépkedek.
Hiába csaltam a lelked dalra, a szelídítésnek túl nagy az ára
Testem a teknő, csontom az árboc, húzd fel a bőröm a vitorládra
Tépje a ladikot a facsaró erő ez a mindent rengető förgeteg,
Roskad a padló, recseg a hajótat, a szélboszorkány felnevet.
Metszett torkom gégerecsegését kérges bőröm zajfala nyeli el
Hiába nézi a szívem az arcod, az arcod a szívem nem ismeri fel.
Tágra zárt szemek tágra zárt torok, Így ítéltek végül életre
Terméketlen prokasztinátorok, lángnyelvek közt széltengerben.
Írjuk a holnap margóira
Ez a legbetegebb fantazmagória
|
||||
3. |
SZIRTEK
03:35
|
|||
A semmi súlyától is kilazulnak már az üres polcok
Fülsértőn őrlődnek csigolyáim közt a levált porcok.
Egy arasszal az ég felé, Ahogy késő ősszel a szél zenél
Készakarva nőttek az ész-avarban a makacs hullafoltok
Ritkán mikor nappal a hold átizzik a haragos kék egen
Minden tetted félve nézem, általában részegen.
Vesztegzár van az elme partján, kietlen fekete kátrány
Szódagályod hullámsírja temeti a tudatom a végtelent
Mond, mennyi pofon kell még hozzá?
Mond, mennyi pofon kell még hozzá,
Hogy álmaimban ne te érj hozzám?
Mennyi csontot kell, még lerágjak,
a maradék lelkemet is ledaráltad.
El vakulva néztem, ahogy hályogként szememre nőttek a szirtjeid
Szánalomba burkolt halvány szavaid az empátiát színlelik,
Ismerem már, ismerem őket, érzem a rohadó gerincvelőmet
Képzeletemben megnyomorítod a szín kavalkád színeit.
Szorítsd a torkom, szorítsd erősen, már nem is tudom, kit rejt a kéz
Málló vakolat, pepita csempe, szemtükröd romjain visszanéz
Vesztegzárral az elme partján késő éjjel a szél zenél
A múlt tüzéből a jövőm fénye szenvedésből szenvedély.
|
BIPØLARIS Hungary
Németh Attila
Lyrics, Vocals
Kis Ádám
Bass, Mix, Master.
Borbély Áron
Drums
Boros Gergely
Guitar
Streaming and Download help
If you like BIPØLARIS, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp